Hansági Múzeum

Cselley-ház

Várpince Kiállítóhely

9200 Mosonmagyaróvár, Szent István kir. u. 1. Telefon: 0036/96/213-834 Honlap: http://hansagi.gymsmuzeum.hu E-mail: hansagi@gymsmuzeum.hu Nyitva tartás:  Január-Február: zárva Március 1 - Április 30-ig: 14-18 óráig Május 1 - Augusztus 31-ig: 11-17 óráig Szeptember 1 -  Október 31-ig: 14-18 óráig November - December: zárva Hétfő szünnap  Előre bejelentett csoportokat munkanapokon 8 és 16 óra között fogadunk. Belépőjegy: felnőtt:600,- Ft., gyerek, diák, nyugdíjas:300,- Ft. Igényelhető magnetofonos tárlatvezetés angol, német, magyar nyelven. Egyénnek 200,- Ft., csoportnak 500,- Ft.

Régészeti gyűjtemény

 
A Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet 1882. évében történt alapításával, annak első elnökének Sőtér Ágost ügyvéd vezetésével indultak meg a rendszeres régészeti kutatások, melyek 1905-ben bekövezett halálával megszakadtak. Munkásságával nagyszámú tudományos értékű leletanyag került felszínre, mely - a többi szakág anyagával együtt - alapját képezte még az I. világháborút megelőző időben az egyesület által felépített múzeumnak. E régészeti ásatásoknak köszönhető az eddigi ismeretlen bronzkori kultúra emlékanyagának megismerése, melyet elsőként felfedezett lelőhelyéről Gátai, illetve a megyéről "Mosoni" kultúrának nevezett el a hazai és külföldi szakirodalom. Ugyancsak értékes tárgyi ismeretanyagot eredményeztek a római kor időszakából Sötér Nezsider, Bruckujfalu és Oroszvár községek határában végzett temető feltárások.
A IV. századi temetőkből előkerült másodlagosan felhasznált, régi kelta neveket megörökítő sírkövek e tekintetben Nyugat-Magvarország leggazdagabb gyűjteményét képezik. Számarányban a legjelentősebb csoportot a népvándorlás korából származó sírleletek teszik ki. Bezenyén 67 langobard (VI. sz.), Mosonszentpéteren, Csúnyban és Nemesvölgyön 567 VII-VIII. századi avar sír került feltárásra. A bezenyei langobard temetőből előkerült germán rúna írásos fibulapár európaszerte ismertté tette a kis vidéki múzeum nevét.

Az 1990-es években a területünkön folyó nagy beruházásokhoz (M1, M15 autópálya, gázvezetékek) kapcsolódó régészeti feltárások következtében a gyűjteményállomány megsokszorozódott.

A jelenleg mintegy 50.000 tárgyat tartalmazó régészeti gyűjtemény tartalmazza a régi Moson megye területén 7000 év óta itt élt valamennyi népcsoport (kultúra) emlékeit. A 150 lelőhelyről származó régészeti leletek alapján végigkövethető a terület egész történelme.
A legjelentősebb az őskori, római kori és népvándorlás kori leletanyag, de számottevő a középkori gyűjtemény is.

 
 A Hansági Múzeum helytörténeti gyűjteményének története

 

A helytörténeti gyűjtemény az egykori Mosonmegyei Történelmi és Régészeti egylet kezdeti időszakától datálódik. 1882 után jelentős mennyiségű tárgyi és iratanyag került az egylet birtokába. A tárgyi anyagoknál fontosabb volt azon oklevelek száma, amelyeket Jankovich Antal műgyüjtő ajánlott fel az egyletnek. A történeti anyagok gondozását, feldolgozását Ivánfi Ede országos hírű történész végezte. Ő írta meg Moson vármegye legbővebb, három kötetes, mindmáig kéziratban maradt monográfiáját a millenniumra.
A két világháború között a múzeum anyaga ismét az adományozók révén gyarapodott. A helytörténeti anyagon belül a céhes tárgyak alkották a legszebb csoportot.
A múzeum helytörténeti gyűjtőmunkája az 1950-es évek második felétől vált rendszeressé. A tárgyi anyagot olyan kiemelkedő tárgyak gyarapították, mint a fegyvergyűjtemény vagy a Czéh Sándor féle nyomda régi kliséi.
 
 

Numizmatika

 

Az éremtan első helyi művelője az egyesületben Fábry Nándor neves mosoni mérnök volt. Az 1903-ban kiadott füzet a múzeum numizmatikai gyűjteményéről 1848 érmet tartalmazott, amelyből 369 letét volt. A fő letéteményes ifj. Manninger János volt. A gyűjtemény egészében nem nevezhető nagynak, de rendkívül sokféle. Legutóbbi számottevő gyarapodása Kovács János mosoni tábornok I.világháború előtti kitüntetésgyűjteménye. A két leltárkönyv 3747 darabot tart nyilván.

 

Néprajzi gyűjtemény

 

A Hansági Múzeum elődje, az 1882-ben alapított Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet, még csak igen kis mértékben foglalkozott néprajzi tárgyak gyűjtésével. A múzeum államosításáig - 1950-ig - csupán 181 darabból állott a gyűjtemény anyaga, ami a múzeum birtokában lévő 8058 műtárgyhoz viszonyítva mennyiségileg nem volt túl jelentős, ámde igen kvalitásos. Az alacsony számhoz hozzájárult a két világháború pusztítása, mely a múzeum anyagát sem kímélte, valamint az intézmény alapvető régészeti beállítottsága, a szükséges anyagi feltételek és néprajzi képzettségű szakemberek hiánya. A gyűjtemény gyarapítása hosszú időn keresztül csupán a tulajdonosok ajándékozása által volt lehetséges. A harmincas évek középső harmadában ugyanakkor - a régészeti ásatások akadályoztatása miatt - többek között néprajzi tár felállítására, és néprajzi kiállítás megrendezésére is sor kerülhetett.

Az 1976-ig "egyszemélyes múzeumként" működő intézmény az államosítás és a megyei múzeumi szervezet megalakulása után Győrből és Sopronból kapott szakmai segítséget néprajzi anyagának leltározásához, melyben Domokos Ottónak volt jelentősebb szerepe. A gyűjtemény gyarapításában és szakszerű kezelésében azonban helyi szinten Pusztai Rezső munkássága jelentett áttörést, aki régész muzeológusként és igazgatóként figyelmet fordított a régió néprajzi értékeinek megmentésére.

A múzeum 1976-ban kapott néprajzos muzeológust Ács Anna személyében. A korábbi évtizedekben a paraszti lakberendezésen kívül főként a háztartás a gazdaság használati tárgyai kerültek begyűjtésre, ami Ács Anna textíliák iránti érdeklődésének köszönhetően igen szép lakástextília és viseletanyaggal egészült ki.

A múzeum anyagában jelentős számban van képviseltetve a nemzetiségek (németek és horvátok) anyagi kultúrája. Sajnos a Hanság és a Szigetköz vízjárta területeinek ősfoglalkozásaihoz - az aranyásáshoz, halászathoz. pákászathoz és vadfogáshoz - kapcsolódó eszközök aránya a gyűjteményben nem olyan meghatározó, mint amilyet a gyűjtőterület indokolna, de jelentőségük mindenképpen hangsúlyozandó. A folyókkal, patakokkal taglalt terület feltörése az ősfoglalkozások kiveszéséhez vezetett, a tudatos néprajzi gyűjtés ugyanakkor viszonylag későn indult meg, így az említett eszközkészletek hamarosan fellelhetetlenekké váltak.

A néprajzi gyűjtemény 1982-re 1300 darabot számlált, a Hansági Múzeum kiállításait azonban 1985-ben felújítási munkálatok miatt le kellett bontani, így a folyamatosan gyarapodó anyagot 1995-ig a múzeumnak nem állt módjában bemutatni. Az újonnan megnyílt állandó kiállításban a néprajz is reprezentatív módon van képviselve. A kiállítást rendező F. Tóth Zsuzsanna népi bútorok iránti érdeklődése gyűjtőmunkájában is megmutatkozott, mára a néprajzi gyűjtemény egyik legjelentősebb részét teszik ki a parasztbútorok.

A lakás belső használati- és dísztárgyain, valamint a gazdasági eszközökön kívül fontos megemlíteni a népi kismesterségeket és a háziipart reprezentáló tárgyegyütteseket. A kádár- és kötélverő műhelyek berendezésein túl a gyékényszövés eszközei is megtalálhatóak a gyűjteményben, melynek nagysága 2000-re meghaladja az 1900 darabot.