A várossal történő ismerkedést kezdjük a város szimbólumával, a legrégebbi műemlékkel az óvári várral. A Lajta ágakkal, várárokkal körülvett épülethez boltozott téglahídon és a tört-tengelyű, alagútszerű kapuépítményen keresztül jutunk. Boltozata zárókövén a hajdani tulajdonosok, a Bazini és Szentgyörgyi grófok hatágú csillagos címere sejlik.

 A hét gótikus ülőfülke a várőrséget szolgálta. A falba- utólag beépítve- két római feliratos kő másolata (eredetije a Római kőtárban) látható, szövege a győztes XIV. ikerlégió, Junó, Minerva és Mars istenek nevét őrzi. A vár pontos keletkezési idejét nem ismerjük, de az évszázadok alatt több erősítési terve készült. Megerősödésére mindig vészterhes időkben került sor. Mivel kőanyag a közelben nem volt, többször az épület méreteinek csökkentésével növelték a véderőt. Szabálytalan négyszög alakja is arra akar következtetni, hogy eredetei alakja ötszög lehetett. Így kerülhetett kívülre az a gótikus várkápolna, ami az 1600-as években még állt, és amelyet feltárva, a vár ÉK-i sarkán találunk. A vártó felöli oldalon egy kibontott, de konzerválatlan körbástyát láthatunk. Mai kapubejárója zárókövén a 140-es szám az egykori házszámot jelenti; 1820-ban Magyaróvár házainak száma összesen 150 volt. A bejárattól jobbra egy korábbi kapu kőkerete, a homlokzaton lőrések. A földszintje és első emelete – mely utóbbi valószínűleg 1517 – 1520 között épült – barokk stílusú, második emeletét 1810-ben, a leendő Felsőbb Gazdasági Tanintézet részére emelték. A négytornyú épület alatt körbefutó pincesor, benne kváderkövekkel kirakott egykori kút, ez utóbbi – sajnos – betöltve.  

 Az óvári vár nem volt nagy ostromok tanúja, kisszámú védői inkább feladták. 1529-ben a török a várossal együtt felégeti. Olasz hadmérnökök terve alapján – a mindenkori haditechnikának megfelelően – erősítik, korszerűsítik. Körgyűrűs védvonalat építenek köré, oldalazó tüzelésre alkalmas olaszbástyákkal látják el.

 Még 1702-ben is folynak erősítési munkák, s bár a szabadharc alatt végig osztrák kézen maradt, annak leverésekor mégis megfosztják katonai jellegétől. Hadfelszerelését Pozsonyba viszik, kulcsait átadják a városnak, az épületet jó ideig börtönként használják. Említésre méltó foglya volt 1712-13-ban Korponayné Géczy Julianna, a „ lőcsei fehérasszony”, aki felett itt született meg a 12 pontos ítélet, hogy azután, már megromlott egészséggel, 1714. szeptember 25-én Győrött fejét vegyék. „ A mai napon ezen győri vár nyilvános piacán délelőtt fél tizenegy órakor Géczy Julianna elüttetvén feje elkövetett rettenetes bűnének méltó büntetését elszenvedte.” Bűne az volt, hogy megkísérelte elvesztett birtokait visszaszerezni.

 A vár és a várbirtok Habsburg magánbirtokként később a tudományt szolgálta. Albert Kázmér – Mária Terézia legkedvesebb leányának, Mária Krisztinának a fejére – Wittmann Antal hívta meg birtokai jószágkormányzójául, akinek feladata volt egy gazdászképző felső iskola létesítése, ami 1818. október 25-én kezdhette meg működését két éves, előbb latin, majd német, 1869-től magyar és német nyelvű oktatással. Jogutóda a Nyugat-magyarországi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Kara; dékáni hivatala ma is a várépületben található. A „nagy tanári kar” tagjainak domborműve mellképei díszítik a várudvart. A várudvarban találjuk az intézmény egykori hallgatóját, Nikolaus Lenau osztrák költő mellszobrát, és azt a kőpadot, melyen 1823-24-ben üldögélhetett. A kapualjban, a többnyelvű tájékozató táblákkal szemben három magyar búzanemesítő (Székács Elemér, Baross László és Fleischmann Rudolf) bronzosított gipszdomborművét, láthatjuk.

A vár bejáratánál áll a Gazdász Egyesület által adományozott két mellszobor, balról az alapító, Albert Kázmér szász-tescheni herceg, jobbról az első igazgató Wittmann Antal mellszobra.

Az intézmény 1849-50-ben és 1949-54 között kényszerült szüneteltetni működését. Az első esetben azért, mert a tanárok és a hallgatók is hadba vonultak. Második esetben, pedig az agrár- felsőoktatás politikai okokból bekövetkezett összevonása miatt. A kiegyezés után a kétnyelvű oktatást fokozatosan a magyar nyelvű váltotta fel, a német anyanyelvű tanárokkal alakult meg a bécsi Hochschule für Bodenkultur, mely máig is büszkén vallja magát az óvári Alma Mater leányintézményének. Az utolsó német diákot 1884-ben búcsúztatták, ebből az alkalomból a zenekart Lehár Ferenc vezényelte.
Az intézmény falai között folyó tudományos és gyakorlati munka eredménye volt, hogy egy sor kísérleti állomás itt alakul meg 1869 és 1909 között. Így a gépkísérleti, vegykísérleti, magvizsgáló, növénytermesztő, állatgyógyász, növényélettani és kórtani, tejgazdasági. Ezek közül már csak a több mint 100 éves Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft.  működik Mosonmagyaróváron.

 A vártól keletre 1912-ben épült fel az új, B épület szecessziós stílusban, amelyhez később menza és színházterem, legutóbb pedig nagy befogadóképességű, reprezentatív aula csatlakozott. A B épületben munkaidőben látogatható a Hanság élővilágát bemutató, a D épület mellett az ekemúzeum tekinthető meg. A vár épület előtt találjuk az I. és II. világháború, valamint az 1956-os sortűz gazdász hőseinek és áldozatainak emlékműveit.

A Cserháti utcai bejáratnál álló Szent Anna (Lucsonyi) kápolnát 1713-ban, az akkori pestis járvány túlélői építették hálából. Fa harangtorony koronázza a nyeregtetős épületet, melynek sisakja hagymakupolás. A Lucsony utca sarkán található az egyetemhez tartozó Biotechnológiai Kutató és Továbbképző Központ.

 


Wittmann park

Az egyetemi negyedhez kapcsolódik a Wittmann Antal nevét viselő park A tudós mezőgazdász munkásságának eredménye a Lajta folyó szabályozása, a mocsarak szikkasztása és a nádasok lecsapolása révén kialakított park is. Az egyetem diákjainak a Wittmann parkban emelt kollégiumok nyújtanak lakhatást, itt vannak a különböző sportlétesítmények. Fehér mészkő védi a növényi szövettenyésztés-elmélet megalapozójának, a tudós Haberlandt Gottliebnek a Wittmann parkban felállított mellszobrát. A parki Lajta-híd közelében található Háromszögletű kápolna a máriakálnoki búcsújárás egyik állomása volt.


Deák tér

 

Magyaróvár valamikori piacterét keletről az uradalmi malom és sörfőzde háromemeletes épülettömbje határolja. A malom épületét már az 1270-ből származó írásos anyag is említi. Az 1354-ben kelt kiváltságlevél szerint a malom és vámja a királyi udvart illette. A város egyik legrégebbi épületében 1648 óta működött malom, melyet később villamosították és1980-as évekig üzemelt. A sörfőzde 1710-től 1937-ig működött, mikor is a Dreher sörgyár megvásárolta és bezárta, mint konkurenciát.

A térnek a várral szembe néző oldalán áll a Habsburg ház, a főhercegek valamikori beszállóháza. Az épületben megszállt Champagny francia külügyminiszter, gróf Széchenyi István, megyénk követe és a Bécs felé menekülő Jellasich. Kossuth Lajos toborzó körútja során 1848. októberében a Fő utca felőli erkélyről hívta hadba a környékbelieket, erről emléktábla tanúskodik.
A leghosszabb ideig a kastélyban lakó és az óváriakhoz legközelebb álló személy Habsburg Frigyes főherceg volt, aki 1920-tól egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig élt Magyaróváron. Mindennapi sétája közben szívesen eltársalgott alkalmazottaival, vagy a ház előtt álló padon ülve üdvözölte az arra járó lakosokat. Erre emlékezve készült el 2006-ban Habsburg Frigyes főherceg padon ülő szobra, melyet a Magyar utca torkolatánál helyeztek el.

A tér északi oldalán az egyetem egyik épülete áll, eredetileg az akadémiai tanárok lakóháza volt. Helyén 1876-tól tűzoltószertár állt, amire a mai épület falán elhelyezett tábla emlékeztet.

A Deák tér ékessége a barokk, három mellékalakos és domborműves Nepomuki Szent János emlékoszlop, amelyet Hugenstein Károly József uradalmi jószágigazgató emeltetett 1744-ben Mária Terézia megkoronázásának emlékére.

 
Fő utca

A mai Fő utcán, a valamikori Német utcán majd minden ház műemlék, vagy műemlék jellegű épület. Gótikus alapokon barokk, majd eklektikus homlokzatú épületek sorakoznak. Az épületek megnevezése XIX. századi, illetve a századforduló tulajdonosának neve alapján maradt fenn. A Fekete Sas épülete már a XV. században már állt, volt jezsuita rendház, serfőző, szálloda és vendéglő. A volt vármegyeháza ma városháza (Fő út 11.) 1892-ben épült reneszánsz stílusban. Az egyik oszlopon Napóleon 1809.-ben a városon történő átvonulását, illetve az év augusztus 17. és szeptember 27. között a vármegyeházában zajlott osztrák-francia békekötési tárgyalásokról emlékezik meg. A másik tábla hirdeti, hogy 1956. október 26.-án ebben az épületben alakult meg a Magyar Nemzeti Tanács.

A Cselley-ház (Fő út 19.), ma a Hansági Múzeum épülete, tatarozásakor gótikus elemeket tártak fel. 1977/78-as tatarozása során eklektikus homlokzatát eltüntették, eredeti díszes kőkeretű ablakait kibontották. Emeleti termeiben Iparművészeti és a Gyurkovics gyűjtemény, dongaboltozatos pincéjében a Római kőtár található.

A Fő utca páros oldalán a Habsburg ház mellett található a hajdani három kúriából összeépített piarista iskola. 1739-ben indult meg három piarista szerzetessel a tanítás, a barokk huszártornyos kápolna 1761-ben készült el. Az épület mai formáját 1838-ban nyerte el.
 

A régi városháza épületét 1827-ben emelték. A Városház utcai timpanonos homlokzatán Magyaróvár régi címere látható. A falon elhelyezett dombormű annak emlékét őrzi, hogy a Moson megyei rendek 1847-ben, az emeleti nagyteremben országgyűlési képviselőjüknek választották gróf Széchenyi Istvánt.

Az 1560-as években épülhetett a város egyik legrégebbi épülete, a Wallisch-ház homlokzatán XVIII. századai barokk falfestés nyomai láthatók.
 

A belváros közepén, a Szent László téren találjuk a Szent Gotthárd templomot, a város legjelentősebb barokk épületét. A templom mellet állt valamikor a késő román stílusú Szent László templom, melyet 1529-ben a törökök leromboltak. A XVIII. század közepén készült el a mai templom, a belső térben az itt birtokos Mária Krisztina főhercegnőnek és férjének köszönhető a díszes késő barokk díszítés és festés. 1934-ben készült el az altemplomban a Habsburg kripta, ahol később Habsburg Frigyes főherceg és felesége Croy Izabella főhercegasszony érckoporsói nyertek elhelyezést.

Szent László király szentté avatásának 800. évfordulójára, a templom mellett 1993-ban közadakozásból állították fel Lebó Ferenc által készített szobrot és ívókútat.

Templomkertben Gieswein Sándor keresztényszociális országgyűlési képviselő szobra látható.

A magyaróvári belváros másik meghatározó utcája a Magyar utca, ma sétáló utca földszintes házaiból néhányat lebontottak. A 3. számú épületben alapította meg Czéh Sándor 1835-ben Magyaróvár első állandó nyomdáját.

A Jókai utcán elhagyva a belvárost barokk ikeroromfalas épület mellett haladunk el, melyet a megmentett kőelemek beépítésével, az eredetihez hasonlóan építettek újjá. Mellette az egykori Akasztó-dombon oszlopos Pieta áll. A Lajta hídon áthaladva, a Károlyligetben találjuk a Flexum Gyógy-és Termálfürdőt (Kolbai u. 10.), mely a város egyik turisztikai vonzereje.

Mosonmagyaróvár neve is sugallja, hogy település Moson és Magyaróvár épült össze. A két történelmi városmagot a XX. század elején, majd második felében kiépült úgynevezett "Városközpont" negyed köti össze..
A Régi Vámház téren futnak össze a Budapestről, Bécsből és Pozsonyból érkező főközlekedési útvonalak. A Hansági Múzeum (Szent István király u. 1.) klasszicizáló épülete 1912-ben készült, ma a város és környéke történetét és régmúlttól a közelmúltig bemutató állandó kiállítást, a „Mosoni síkság történetét” tekinthetjük meg benne. Tovább haladva Moson felé az erdélyi fatemplomok stílusában épített református templomot érjük el, belseje is szépen faragott és festett. A két városrészt összekötő új Városközpontban található a Flesch Károly Kulturális Központ és a Huszár Gál Városi Könyvtár (Erkel F. út 14.).

 

 

Mosoni sétánkra induljunk a Határsortól, itt álló az a barokk kőkereszt, szépen faragott Madonnával, amit 1785-ben Winkler György állíttatott. A Szt. István király 123. Flesch Károly (1873-1944) hegedűművész és zenepedagógus szülőháza. A ház falán félalakos bronz dombormű Rieger Tibor alkotása – állít emléket Moson világhírű szülöttének. A volt községháza (Szt. István király út 143) szabadon álló épületének homlokzatát párkányok tagolják. Kapualja cseh-süvegboltozatos, udvarán eredeti kőgyámos folyosóval és vasráccsal. Félköríves záródású kapuja feletti márványtáblán 1828-as évszám. A posta és a Mosonyi Mihály Zeneiskola kihelyezett tagozata működik az épületben. A Nepomuki Szent János plébániatemplom egyhajós, egy homlokzati toronnyal, sokszögű apszissal. Az erdetetileg barokk épületet az 1900-as évek elején átépítették. Főhomlokzatán a bejárati kapu és a földszinti ablakkeretekkel, míg az oldalhomlokzaton a nagy ablakkeretek eredetiek. Előtte kőkereszt, német nyelvű feliratán 1836-os évszám. A templom előtt kis téren a Milleneum tiszteletére, 2000. augusztus 20.-án avatták fel Szent István király egészalakos szobrát. A Szt. István király út 166. – a néhai Fehér Ló szálló - ma Közösségi Ház, a mosoni városrész kulturális központja. Nagyterme a bejárat fölött helyezkedik el kiemelt rizalittal és tetővel, díszes főpárkány áttört rozettákkal díszített. A magtár (Futura.) méreteiben roppant impozáns kétemeletes épület, rövid oldalán háromszögű oromfallal, beépített padlástérrel. Barokk ablakkeretei eredetiek. 

 Itt áll a Mosoni- Duna partján a volt vizimalom épülete, a valamikori Mosonban 30-nál is több vízimalom működött, ezek zöme nyílván úszó hajóra szerelt volt. Az országút és a Duna közötti területen, a Rudolf-park kellemes sétautakkal várja a vendégeket. A Kühne Mezőgazdasági Gápgyár helyén 1776 és 1809 között posztógyár működött, de rövid ideig cukorgyár is volt itt. Nyerstéglás épületét Hönel Béla tervezte. A gyár térre néző falán az alapító, Kühne Ede bronz dombormű portréja látható. A Hild János téren van a szépen restaurált monarchia korabeli MÁV pályaudvar épülete.

 
Ipartelep 

 

Az Ipartelepen épült az  I. világháború előtt és alatt a Monarchia legnagyobb lőpor- és hadigyára. Az itt dolgozó ügyes kezű olasz hadifoglyok építették a szépen felújított olasz kápolnát. A tisztviselőknek  lakóházakat építettek. A háború elvesztésével, a gyár elbonthatatlan gigantikus háborús emlékműként megmaradt. Az 1930-as években itt  több ipari létesítmény létesült, ezek jogutódja részben még ma is működik vagy helyükre új vállalkozások települtek.
Az Ipartelep szomorú nevezetessége az 1956. október 26.-i sortűz áldozatainak jelképes temetője a Gyásztéren. A téren tisztelgésül felállított kopjafák sorát egy megrázó, háromalakos emlékmű (Rieger Tibor alkotása) zárja le.íA tűzoltóság épületében –az Alkotmány utcában- találjuk az ország egyetlen tűzoltó múzeumát.

 
Majorok

A Pozsonyi út mentén, a belvárostól északra helyezkedik el a Majorok. A régi kertes, gazdasági udvaros területhez új, kertvárosias beépítésű területek csatlakoznak. A Lajta-hídon átkelve a 48-as térre érünk, melyet a Sóház hatalmas tömbje ural. A valamikori kapucinus kolostort a városfalon kívül kezdték el építeni 1689-ben és a szerzetesek rendek feloszlatása után a kapucinusok 1787-ben hagyták el a város. Az épületet a XIX. század elején korai klasszicista stílusba átépítették és volt sóraktár és hivatal is, innen kapta a nevét.

A tér sarkán áll a Lourdi kápolna, mellette az 1882-ben alapított óvoda, a Hildegárdeum. A téren áll a Pozsonyi 13-asok első világháborús emlékműve, az úgynevezett Hungária szobor.